Végső búcsú Dr. Kondér Gyulától és Pápa Lajostól

Mint a szomorú hírről a hét elején beszámoltunk: Dr. Kondér Gyula, Vác város díszpolgára, nyugalmazott szülész-nőgyógyász főorvos, a Váci Reménység Egyesület egykori elnöke 2009. július 29-én méltósággal viselt szenvedés után életének hetvenkilencedik életévében elhunyt. A felmérhetetlen veszteséget tetézi, hogy néhány nappal az egykori elnök halála után a Váci Reménység Egyesület egyik vezetőségi tagja, Pápa Lajos (Lajos bácsi) is örök nyugalomra tért. A két kiválóságtól az egyesület nevében Mikulai Dániel, az egyesület titkára búcsúzik az alábbi sorokkal.

“A Váci Reménység Egyesület két közismert tagját veszítette el, osztozik családjuk, hozzátartozóik gyászában. Megrázó volt Elnökünk halála, döbbenetes – néhány napra rá – egyik vezetőségi tagunk halálhíre. Egyszerre lett népes családunk szegényebb két taggal. Az események sodrában gondolataimat ugyan nehezen összeszedve, emlékezem Reátok a magam és az Egyesület nevében.

Gyula Bátyám!

Élénken él bennem első találkozásunk szép, meghitt emléke a Váci Kórházban (ahol Magad által sem ismert számadatként annyi újszülöttet segítettél a világra) fiúnk születésénél.
Az Egyesület Elnöki posztját közel 20 évig töltötted be. Hálával emlékszem arra, amikor bíztatásodra is tagja lettem az Egyesületnek. Szavaid is hozzájárultak ahhoz, hogy 7 évig a munkatársad lehettem.  Köszönöm azt, hogy bizalmadba fogadtál, bármikor zavarhattalak felvetéseimmel, az Egyesület problémáival. Nagy büszkeséggel töltött el bennünket, amikor Vác Város Díszpolgára lettél, bár nehezteltél, amiért javaslatot tettünk e cím odaítélésére. Győzködtünk, hogy e címre orvosi, Egyesületi, a város sportjáért tett önzetlen munkád, emberi értékeid alapján jogosulttá váltál.
Sajnálattal vettük bejelentésed, hogy 2008-tól már újabb erőpróbát az Egyesület Elnökeként nem vállalsz. Egészségi állapotod miatt ez már valóban nagy teher lett volna részedre. El kellett fogadnunk kedves Feleséged általad közvetített véleményét is, amely abban erősített meg miket is, hogy gyönyörű, néha nehézkes majd 20 évi egyesületi munkásságodnak vége. Az utolsó Reménység összejövetelünkön elhangzott kérésed, hogy azért, ha időm, egészségem engedi, eljöhetek a vezetőségi ülésekre? Mindig szeretettel vártunk volna vissza, jöveteledre többé sajnos nem került sor. Egyesületen belül futótűzként terjedt a hír kórházba kerülésedről. Látogatásaink során, néha fel – fel csillant a REMÉNY állapotod jobbra fordulására. Hivatásodnak, hitednek megfelelően tudtad helyén kezelni e halvány reménysugarakat. Döbbenetes volt halálhíred hallani. Együtt érzünk családoddal, kedves feleségeddel, aki támogatta (alkalmanként elviselte) Egyesületért, városért, sporttért végzett munkádat.

Lajos Bácsi!

Korodnál fogva talán nem volt ember, aki ne így ismert, szólított volna. Első találkozásunk érdekes körülmények között történt. Az újjá éledő cserkész mozgalomba gyermekeink is bekapcsolódtak. Az akkori csapatot, kedves feleségeddel a Duna túloldalán lévő
„birtokotokra” hívtátok. A birtok takaros kis házat, rendezett kis kertet jelentett. Szülőkként, mi is részesei voltunk e tartalmas kirándulásnak. Már ekkor tudta mindenki, hogy életetek kitörölhetetlen része a CSERKÉSZET. Éveken át, látogatója voltál cserkészeink nyári táborainak, ahol mindig szeretettel, tisztelettel vettek körül cserkészeink. Reád emlékezve másik élményünk, hogy részesei lehettünk 80. születésnapod megünneplésének – igen népes – Téged köszöntő társaság tagjaként. Felejthetetlen személyes alkalmak voltak, amikor „reményistákkal” (Tőled eredő elnevezés a Reménységi tagokra) kellemes órákat töltöttünk el egy – egy összejövetelen. Együtt éreztünk Veled kedves feleséged elveszítésekor, ami nyilván hatással volt hátralévő életed napjaira. Sokat tettél az Egyesületért. Ameddig egészséged engedte, aktív szerepet vállaltál a vezetésben. Kezdetektől Te szervezted a meghitt karácsonyi ünnepségeinket. Láttad, érezted, hogy egészséged, eddigi aktivitásod már nem engedi. 2008 Karácsonyán tudomásul kellett vennünk, el kellett fogadnunk bejelentésed, hogy „íme az utódom”, átadtad a stafétabotot. Köszönjük munkádat, amit szervezésben, részvételben adtál.
2009 már úgy telt el, hogy egyre kevesebbet jöttél közénk, de érkezésed midig öröm volt részünkre. Szomorúan kaptuk a hírt, hogy ágyhoz kötött beteg lettél, még lehangolóbb volt halálhíred.
Isten útjai kifürkészhetetlenek. Megható, hogy a Reménység két ilyen emberét az Úr szinte egyszerre szólítja magához. Imádkozunk értetek hisszük, hogy továbbra is figyelitek szeretett Egyesületetek életét. Emléketeket a Váci Reménység Egyesület örökös tagjaiként is őrizzük, nyugodjatok békében!

Búcsúzóul a Váci Reménység Egyesület nevében: Mikulai Dániel

Forráshttp://www.vaconline.hu/gyaszhir/vegso-bucsu-dr.-konder-gyulatol-es-papa-lajostol.html

Back To Top