Fleischinger György emlékére

N E K R O L Ó G

Fleischinger György,Gyuri Papa, Gyuri bácsi,  Gyuri, Csute , Gyuszika.

Szül.:1945-07.02. An.: Szunter Anna. 2 diplomás gyermek apja, 3 unoka nagyapja 

Igen, ilyen szárazon is be lehet mutatni egy embert, de regénybe illően is. Én megpróbálok e kettő közt emlékezni Gyurira.

Sajnos az utóbbi két évben „megvolt a maga baja”. Vele éreztünk, amennyire tudtunk vele gondolkodtunk. De a karácsony utáni első reggelen, 27-én befejezte az együtt gondolkodást velünk. Más utakon jár, már tudja azt, amit mi még csak sejtünk, amit mi csak homályosan látunk.

De Gyuri, hogy is volt, amikor 1991-ben feljutottunk NB II.-be? „Csont nélkül” nyertük a bajnokságot! Te, mint oszlopos tag, a Jeszi, a Buda, a Lovas Peti, meg jómagam és még a feltörekvő ifik!  Így nyílt meg utunk az NB I. felé!

Emlékszem egy NB II.-es KSI-s mérkőzésre, be kellett ugranod, valamikor a 90-es évek közepén, amikor is két jó fiatalt is legyőztél, köztük azt a Bach Imit, aki most az NB I. egyik legjobbja! Ezek szuper pillanatok voltak!      És a síeléseink? Nem is mondtam neked, ezelőtt, hogy 48 éve, Hideghegyen láttalak először síelni, mit síelni, röpülni! Az apámmal csetlettem, botlottam a 2 m-es Toronádó lécemmel, mikor is láttam, hogy Te is kint vagy Hideghegyen! És tudod, hogy álltál?…mint Jean-Claude Killey,…ahogy kell, völgyláb kicsit elöl, térd a térhajlatban, kezek a botra támaszkodnak, …mint egy „Szfinxsz”! Csak bámultam, sohasem fogom elfelejteni! Már én is pingpongoztam. Te már előttem kezdtél, idősebb is voltál, így felnéztem Rád.

És azok a védéseid! Mindenki szeretett ellened gyakorolni, de a meccsen más volt a helyzet, ott már előjött a rafinériád!

A magánéletben is nagy harcos voltál. Amit kellett megcsináltad, amit a társadalom elvárt. A családodnak is, amit csak tudtál megadtál fedél, nevelés, taníttatás! Nekem is társam voltál. Furcsa ezt leírni, hogy voltál, hiszen 2000 óta együtt „csináltuk” az asztalitenisz szakosztályt, Te a váci érdekeltségeinket, én meg a többi részt.    Gyurka, együtt voltunk a szakosztályban, és nem csak velem, hanem a sok klubtársunkkal. A Váci Reménység Egyesületben a vezetőséggel, a síelések alkalmával, a Dunán evezve.

Mindig emlékezetes lesz a Veled végzett közös munkánk!

Köszönjük ezeket az értékes perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket, emberöltőt!

Emléked a szakosztály, Egyesület örökké megőrzi!

Nyugodjál békében!

Váci Reménység Asztaliteniszezői nevében:

Lábai Miklós

 

Fleischinger György halálával az Egyesületünk Asztalitenisz szakosztályának egyik vezetőjét, játékosát, népes családunk tiszteletben álló tagját veszítettük el. Osztozunk családja gyászában, emlékét méltó módon megőrizzük.

Váci Reménység Egyesület

Back To Top