TISZTELETBELI ELNÖKI KÖSZÖNTŐ

96 éves a Váci Reménység Egyesület

A Váci Reménység Egyesület 1922. november 5-én, vasárnap alakult. A 29 alapító tag közül 5 volt értelmiségi, a többi 24 gyakorlatilag fizikai munkás és iparos volt. Az alapító elnök Dr. Vanyek Béla – később kanonok plébános, főiskolai tanár – szándéka az volt, hogy a város fiatal ipari tanulói – ahogy akkor mondták tanoncai – számára sportegyesületet hozzon létre.

Az alapítók által meghatározott célja az Egyesületnek: „A helybeli ifjúságnak vallás-erkölcsös és hazafias alapon a testnevelésben és önművelődésben való kiképzése.” Ezt a célt a mai napig szolgálja az Egyesület.

Az Egyesület nagy lendülettel indult, folyamatosan erősödött, bővült. A labdarúgás, az atlétika komoly nemzetközi sikereket ért el. Volt az Egyesületnek uszodája, korcsolyapályája, színjátszó és énekkara – akkor dalárdának nevezték -, az 1930-ban megalakult 811. sz. Szent József cserkészcsapata, ők ma is sikeresen működnek.

A szovjet megszállás után a civil szervezetek is halálra ítéltettek. Vácra 1944. december 8-án jöttek be a megszálló vörös csapatok, a helyi hazaáruló söpredék már másnap szédúlták a székházát, ellopták a berendezéseit, több mint 1000 kötetes könyvtárát, dokumentumait, értékes díjait. Ezzel az Egyesület gyakorlatilag megszűnt, 1956-os rövid újjáélesztésé után 1989. decemberéig nem létezhetett.

1989. december 21-én alakuló közgyűlésen újjászerveződött az Egyesület, ebben döntő szerepe volt Lehőcz Jánosnak, akit Dr. Vanyek Béla után második alapítónak tekintettünk. Az érték és a cél ugyan az, amit 1922-ben alapítóink kitűztek; öntudatos keresztény ifjúság nevelése. Fenti szellemben újjáalakultak a szakosztályok és a városban elsőnek a cserkészcsapat. Amikor a Váci Izzó egy szakosztálya labdarúgó egyesületté alakult, Egyesületük átvette az atlétikai, majd az asztalitenisz szakosztályt.

Az 1922-es alapítástól az 1944-ben történt megszüntetéséig az Egyesület országos hírnévre tett szert, mint az egyik legeredményesebb vidéki Egyesület. Bajnokok sorát adta, cserkészei az egész országot – beleértve a Kárpát-medencét – bejárták. Klubélete családias volt. A város egyik meghatározó tényezőjévé vált. Dalárdája minden városi ünnepségen szerepelt.

Nem tudunk visszanyúlni a régi dolgokhoz, hiszen a mai korban más igények, más lehetőségek, más körülmények vannak, sikerült azonban feleleveníteni a hagyományos Katalin-bált, nagy sikerrel.

Jelenleg 10 szakosztállyal működünk, szemben a város egy szakosztályos sportegyesületeivel. Aktívan részt veszünk városunk kulturális és sport életében. Március elején szavalóversenyt szervezünk, részt vállalunk az október 23-i városi ünnepség lebonyolításában. Karácsonykor az arra rászorulóknak meleg ételt osztunk.

Egyesületünk eredményes munkavégzésében csak társadalmi munkásai vannak, fizetett alkalmazottunk nincs. Anyagi gondjainkat tetőzte, hogy a város már több éve megvonta tőlünk pénzbeli támogatását. Optimistán tekintünk azonban Egyesületünk további eredményes ténykedésére, nemhiába Reménység, vagy ahogyan régi tagjaink nevezték Remény a nevünk.

 

Moys Csaba
tiszteletbeli elnök

Back To Top