A dr. Vanyek Béla kanonok-plébános által alapított Váci Reménység Egyesület számára fennállása, 1922 óta az egyik legfontosabb szem előtt tartott cél a működése révén érintett célcsoportok – összetartó, egymásra figyelő helyi közösség, egészséges életmódra vágyó, sportoló fiatalok, cserkészek – egybefogása, háttértámogatása, összekovácsolása.
Az Egyesület által vallott értékrend és cél a fentieknek megfelelően, 100 éve egy és ugyanaz: érdemben közreműködni a szellemileg, testileg egészséges, öntudatos, keresztény magyar ifjúságunk nevelésében oly módon, hogy elsősorban nem a sportsikerekre alapozzuk életünket, hanem a sport- és a közösségi élet nevelő hatására.
Egyesületünk keretei között több sportszakosztály, amatőr szakmai közösség és a 811. sz. Szent József cserkészcsapat tevékenykedik – hisszük és valljuk, hogy Neked is helyed van e közösségek valamelyikében.
Várunk szeretettel!
Kovács Örs Levente elnök
A Váci Reménység Egyesület 1922. november 5-én, vasárnap alakult. A 29 alapító tag közül 5 volt értelmiségi, a többi 24 gyakorlatilag fizikai munkás és iparos volt. Az alapító elnök, dr. Vanyek Béla – későbbi kanonok-plébános, főiskolai tanár – szándéka az volt, hogy a város fiatal ipari tanulói – ahogy akkor mondták, tanoncai – számára sportegyesületet hozzon létre.
Az alapítók által meghatározott célja az Egyesületnek: „A helybeli ifjúságnak vallás-erkölcsös és hazafias alapon a testnevelésben és önművelődésben való kiképzése”. Ezt a célt a mai napig szolgálja az Egyesület.
Az Egyesület nagy lendülettel indult, folyamatosan erősödött, bővült. A labdarúgás, az atlétika komoly nemzetközi sikereket ért el. Volt az Egyesületnek uszodája, korcsolyapályája, színjátszó köre és énekkara – akkor dalárdának nevezték –, az 1930-ban megalakult 811. sz. Szent József cserkészcsapata, ők ma is sikeresen működnek.
A szovjet megszállás után a civil szervezetek is halálra ítéltettek. Vácra 1944. december 8-án jöttek be a megszálló vörös csapatok, a helyi hazaáruló söpredék már másnap szétdúlta az Egyesület székházát, ellopták berendezéseit, több mint 1000 kötetes könyvtárát, dokumentumait, értékes díjait. Ezzel az Egyesület gyakorlatilag megszűnt, 1956-os rövid újjáélesztése után 1989 decemberéig nem létezhetett.
Az 1922-es alapítástól az 1944-ben történt megszüntetéséig az Egyesület országos hírnévre tett szert, mint az egyik legeredményesebb vidéki egyesület. Bajnokok sorát adta, cserkészei az egész országot – beleértve a Kárpát-medencét – bejárták. Klubélete családias volt. A város egyik meghatározó tényezőjévé vált. Dalárdája minden városi ünnepségen szerepelt.
1989. december 21-én alakuló közgyűlésen újjászerveződött az Egyesület, ebben döntő szerepe volt Lehőcz Jánosnak, akit dr. Vanyek Béla után második alapítónak tekintettünk. Az érték és a cél ugyanaz, amit 1922-ben alapítóink kitűztek: öntudatos keresztény ifjúság nevelése. Fenti szellemben újjáalakultak a szakosztályok és a városban elsőnek a cserkészcsapat.
Amikor a Váci Izzó egy szakosztályos labdarúgó egyesületté alakult, az Egyesületünk átvette az atlétikai, majd az asztalitenisz szakosztályt.
Nem tudunk visszanyúlni a régi dolgokhoz, hiszen a mai korban más igények, más lehetőségek, más körülmények vannak. Sikerült azonban feleleveníteni a hagyományos Katalin-bált, nagy sikerrel.
Jelenleg 10 szakosztállyal működünk, szemben a város egy szakosztályos sportegyesületeivel.
Aktívan részt veszünk városunk kulturális és sportéletében. Március elején szavalóversenyt rendezünk, az aradi vértanúk emlékére kegyeleti váltófutást szervezünk, részt vállalunk az október 23-i városi ünnepség lebonyolításában. Karácsonykor az arra rászorulóknak meleg ételt osztunk.
Optimistán tekintünk Egyesületünk további eredményes ténykedésére, nemhiába Reménység, vagy ahogyan régi tagjaink nevezték: Remény a nevünk!
Moys Csaba tiszteletbeli elnök
A Váci Reménység Egyesület városunk egyik büszkesége és stílusosan a jövőnk reménységének is meghatározó tényezője. Mi, váciak, végtelen nagy tisztelettel idézzük fel az alapítók bátor személyét és azt a történelmi korszakot, amikor az egyesület létrejött.
Szinte hihetetlen, hogy közel száz évvel ezelőtt, a vesztett első világháború és a megalázó trianoni békediktátum után, honnan volt ereje és bátorsága elődeinknek ahhoz, hogy ifjúsági sport- és önképző egyesületet hozzanak létre. Az tény, hogy Hanauer Á. István püspöknek és Vanyek Béla kanonok úrnak volt ehhez bátorsága és találtak bátor társakat. 1922 novemberében tartották meg az alakuló közgyűlést, és attól kezdve töretlenül működik az egyesület.
Maga a névválasztás is jelzi az alapítók gondolkodását. Reméltek abban, hogy minden nehézség ellenére képesek az ifjúságot – és elsősorban az ipari ifjúságot – valláserkölcsi alapon, hazaszeretetre és emberségre nevelni. A sport, a cserkészet, a kulturális programok egymást kiegészítve teljesítették ezt a feladatot. Az is szinte példa nélkül való, hogy az egyesület túlélte a diktatúra évtizedeit, és az egymást közvető nemzedékek továbbadták a „reménységet”.
Dr. Kondér Gyula, majd Moys Csaba elnök urak vezetése alatt egyre több sportágban értek el a fiatalok kimagasló hazai és nemzetközi sikereket. Nagyszerű összefoglalót írt az egyesület múltjáról, életéről Szalay István.
Egyesületünk ma is fejlődik, színvonalas versenyeknek ad otthont és várja a sportolni vágyó fiatalokat és idősebbeket egyaránt.
Beer Miklós ny. váci püspök
